Kondenzáció kazántechnika!
A kondenzációs készülékeknél az égéstermékekben lévő vízgőz lecsapódik a készülék hőcserélőjének a felületén, így a hőcserélő képes a füstgázból nyert hőenergiát átadni a fűtővíznek. Ez által mindenűt 100 % feletti hatásfok érhető el, minimális káros anyag kibocsátás mellett. Így ön nem csupán energiát takarít meg, de a környezetett is kíméli. Ennek köszönhetően a régi rendszerhez képest akár 40% energia megtakarítható. A kondenzációs készülékek ideális megoldást jelentenek az alacsony hőmérsékletre tervezett új fűtési rendszerek (padlófűtés, falfűtés, mennyezetfűtés stb.) számára.
Azonban a kondenzációs technikát ha radiátoros rendszerrel kombináljuk a nagy anyagi ráfordításért cserébe lesz egy mezei hagyományos nem takarékos rendszerünk. Miért is?
1. A kondenzációs kazántechnika néhány alapkérdése
A tüzelőanyag- (energia) megtakarítás egyik igen korszerű, a hollandok által 1978-ban szabadalmaztatott és a fejlett országokban azóta igen gyorsan elterjedt módszere, az ún. kondenzációs technika nemcsak a tüzelőanyag megtakarítás szempontjából jelentős, hanem éppen ebből eredően a károsanyag-kibocsátás ugyanilyen mértékű csökkentése miatt került ma hazánkban is reflektorfénybe. Kondenzációs kazánok alkalmazásával a füstgáz rejtett hőjéből energiát nyerünk vissza.
Ez a módszer elsősorban földgáztüzelésnél jön szóba, itt ugyanis a magas hidrogéntartalom oxidációja (égése) nagy mennyiségű vízgőz kondenzálódását teszi lehetővé egy nagyfelületű hőcserélő (ún. ECO) segítségével. Az így elért éves hatásfok nagyobb, mint a fűtőértékre számított 100%-os hatásfok. A kondenzáció során felszabaduló hő éppen az égéshő és a fűtőérték közötti különbséget jelenti: a kondenzáció létrejöttének érdekében a füstgázokat harmatpont alá ("H" földgáznál 1,2 légfeleslegnél 57°C) kell hűteni.
Ehhez speciális, korrózióálló nagyfelületű hőcserélőt kell alkalmazni. Az így felszabaduló, ún. kondenzációs hőt, a továbbiakban már, mint hasznos hőt vezetjük be a fűtési rendszerbe. Jól méretezett hőcserélővel kell elérni, hogy a visszatérő vízhőmérséklet és a távozó füstgázhőmérséklet között minél kisebb legyen a hőfokkülönbség. A földgáztüzelésnél elterjedt kondenzációs kazánoknak két fő csoportja van: zárt tűzterű, felületi égővel és a túlnyomásos tűzterű, blokkégővel rendelkezők. Ezekre jellemző, hogy a kondenzációs hőcserélőben és a kondenz gyűjtőben a füstgázok hőmérséklete csak kb. 5°C-kal haladja meg a visszatérő vízhőmérséklet (Tr). A füst kondenzáció megvalósulásának feltétele: Tr<52°C (harmatpont).
Tehát a kondenzációs üzem hatásfoka annál jobb, minél alacsonyabb visszatérő vízhőmérséklettel dolgozunk. (52°C felett gyakorlatilag nem jön létre kondenzációs üzem). Fentiek figyelembevételével kell tehát a fűtési rendszert, ill. a hidraulikai szabályozást méretezni. A hőleadó felületek növelésekor vegyük figyelembe, hogy pl. egy régi, 70/50°C-os rendszer esetén a fűtési periódus 90%-ban az átmeneti időjárási viszonyok miatt kondenzációs üzem valósul meg!. A kondenzációs kazánok hatásfoka a terhelés csökkentésével nem csökken, sőt a növekvő kondenzáció miatt kis mértékben még növekszik is.
b, Kondenzvíz elvezetése
A savas (3,5-4,0 pH) kondenzvíz elvezetése a létesítmény csatornarendszerébe való csatlakozása újabb kutatások szerint nem jelent problémát (az egyébként lúgos csapadékkal való keveredés miatt). Hazánkban erre még előírás nincs, Németországban 200kW hő teljesítmény felett ajánlott ún. neutralizálót alkalmazni.
