A legfontosabb dolog, hogy mindenkinek nem való a hőszivattyú, ezt igazából nehéz elmagyarázni, van olyan megrendelő akinek igenis a falon kívüli radiátoros rendszert kell megcsinálni! Ez bizonyára érdekesen hangzik, de a megrendelői elégedettség a legfontosabb!
 
A hőszivattyúk „világa” akkor nyílt meg amikor az állam úgy döntött, hogy kedvező tarifát biztosít a hőszivattyút használók számára. Ez az a bizonyos „H” vagy „geo” tarifa. A tarifák közül az a megfelelő ami folyamatosan rendelkezésre áll a téli időszakban. A „H” tarifa ami nincs korlátozva a téli időszakban napi 4 órán keresztül.
 
Nemrég az egyik ügyfelem volt bent a helyi áramszolgáltatónál ahol az egyik ügyintéző pont az ellenkezőjét vallotta. Igazi az lenne ha az ilyen ügyintézővel el lehetne beszélgetni egy kicsit, hogy megértse milyen butaságokat is beszél akkor amikor a reggel 8-10 és a délután 4-6 tartó hirtelen áramszünetet tartja megfelelő választásnak és ráadásul az egyébként is gyenge üzemben az üzemidő csökkentését jónak tartja.  Ez egy másik cikk lesz …
 
A gazdaságosság ezekkel a kedvező tarifákkal már nem kérdés! Így már akár -15 fokban is kedvezőbb fűtési költségeket lehet elérni.
 
A hőszivattyús fűtések és különösen a levegős rendszerek tervezése, a berendezés kiválasztása és a rendszer viselkedése eltér a hagyományos kazános rendszerekétől. A kazánnál ugyanis van egy adott teljesítmény, amelyet az épület maximális hőigényére választunk illetve a gyakorlatban jóval fölé méretezünk, mert a megszokások és a trendek nem a pontos teljesítményt követik, hanem azt a teljesítményt ami tömegárú és ezért kedvező a beszerzési költsége pl. 24 kW készülék, és a kazánt legfeljebb le kell szabályozni, ha átmeneti vagy enyhébb időben kevesebb teljesítményre van szükségünk.
 
A levegős hőszivattyúknak van egy sajnálatos rossz tulajdonsága: a külső hőmérséklet esésével csökken a teljesítménye és romlik a hatékonysága. A fűtendő épületeknek is van egy rossz tulajdonságuk, ott is a csökkenő külső hőmérséklettel együtt nő a fűtési teljesítmény igénye. Az a szerencsétlen helyzet áll elő, hogy a legnagyobb hidegben a legnagyobb a fűtési igény, de a hőszivattyú pont ilyenkor adja le a legkisebb teljesítményét. Mit lehet tenni?
 
Több megoldás van, jellemzően a megrendelő bevonásával lehet az adott helyzetnek leginkább megfelelő választ adni. Ugyanis nagyban függ a megrendelő pénztárcájától, kompromisszumvállaló készségétől, biztonságra való törekvésétől, hogy melyik megoldást támogatja. Nincs örök érvényű igazság, nem lehet semmit kategorikusan kijelenteni, hogy van egy tuti megoldás, ami mindenkire ráhúzható.
 
Az első megoldás, hogy egy jó nagy hőszivattyút választottunk, amely a legrosszabb esetben is, -14 °C külső léghőmérsékletben is teljes mértékben ki tudja fűteni az épületet. Vagyis ha ennél melegebb idő van, a hőszivattyú teljesítménye már egyre jobban túlteljesíti az épület egyre csökkenő fűtési hőigényét. De figyelembe véve, hogy hazánkban meglehetősen ritkák a ténylegesen -15 °C körüli téli hőmérsékletértékek, a hőszivattyú jószerivel mindig jelentősen túlméretezett az igényekhez képest. Ezzel a megoldással ugyan teljes biztonságot tudunk nyújtani, de a megrendelőnek egy nagy, túlméretezett, zajosabb berendezést kell vásárolnia. Igaz, semmi egyéb kiegészítő fűtésre nincs szüksége, mégsem ez a legjobb energetikai választás, mert a hőszivattyú üzemelése 70-80%- ban a -5…+5 °C tartományban zajlik, ahol a hőszivattyú pl. 16-20 kW-ot tud leadni, míg az épület hőigénye 5-6 kW körüli. Vagyis az üzemeltetési időszak 70-80%-ában a berendezésünk háromszorosan túlméretezett! Ez gyakori ki/bekapcsolásokat okoz, és végül a hatékonyság, illetve az élettartam-kilátások romlanak.
 
A következő esetben egy már jóval kisebb hőszivattyút vizsgálunk, ugyanarra az épületre. Ennek a berendezésnek a névleges teljesítménye pl. „csak” 13 kW, vagyis majdnem fele az előbbiének.
-7 °C hőmérséklet fölött a hőszivattyú önmagában ki tudja fűteni az épületet. Ezzel a téli időszak 70-80%-ában tudunk önállóan hőszivattyúval fűteni, a berendezés nem olyan túlméretezett, mint az előbbi esetben, és jóval kisebb, csendesebb, olcsóbb berendezést választottunk.
 
De mi történik, ha eme külső hőmérséklet alatt az épületet a hőszivattyú már nem lesz képes önmagában kifűteni? Ezzel bizony számolnunk kell. Természetesen valamilyen egyéb rásegítő vagy helyettesítő fűtésről kell gondoskodni.
Sok esetben eleve van kazánfűtés vagy kandalló, így a megrendelő vállalhatja, hogy azon ritka esetekben, amikor erre szükség van, ezeket bekapcsolja a fűtési rendszerbe. Ha nem akar „vacakolni”, akkor létezik az elektromos rásegítő fűtés, amely a keringtetett vizet fűti fel a kívánt hőmérsékletre, ha a hőszivattyú már nem elég. Ennek működése teljesen automatikus, nem kell a felhasználónak semmilyen „póttevékenységet” végeznie, hogy működésbe lépjen. Igaz, az elektromos fűtés COP-je 1, de az is igaz, hogy a levegős hőszivattyújáé sem túl magas -10 °C körül, 3 alatti. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy ebben a hőmérséklettartományban meglehetősen keveset üzemel a berendezésünk, abszolút értelemben nem kell magas éves pluszköltségekkel számolnunk. Vagyis nem térülne meg az elektromos fűtés és a nagyobb hőszivattyú üzemeltetési költsége közti különbségből a nagyobb hőszivattyú felára.
Az alábbiakban inkább a nagyságrendek szemléltetésére kis spekulációba kezdek, de talán így is sikerül az eredményt érzékeltetni.

Vegyük például, hogy egy hétig van -10 °C, az épület hőigénye 7 kW, a hőszivattyút még 2 kW elektromos fűtéssel kell „megtámogatnunk”. Ez kb. napi 10 óra üzemidővel számolva napi 20 kWh, amelynek díja nappali árammal számolva is kevesebb, mint 900 Ft!, vagyis tíz nap alatt kevesebb, mint 10 000 Ft. Ha egy nagyobb hőszivattyúval (első eset) állítjuk elő ugyanezt a fűtési teljesítményt, de kb. 2,5-es COP-vel, akkor a költségünk ugyanerre az időszakra kb. 3500 Ft lesz, és megtakarítottunk 10 nap alatt 5500 Ft-ot. Ha a nagyobb hőszivattyús felárát vesszük viszonyítási alapul, nem fog ésszerű időn belül megtérülni a többlet, tehát pénzügyileg sem érdemes a legnagyobb igényre vásárolni levegős hőszivattyút.
 
Azt a megoldást nem is akartam külön vizsgálni, amikor a hőszivattyút nem kiegészítő fűtéssel párhuzamosan használjuk, hanem eleve egy teljesen más rendszerre (például kazánra átkapcsolunk) váltunk át a hideg időszakban.
 Kis kompromisszummal, figyelmes méretezéssel, az ügyfél bevonásával lehet igazán jó rendszert, takarékos üzemeltetésű levegős hőszivattyút alkalmazni, amely még az ügyfél pénztárcáját is kíméli. Igen, a levegős hőszivattyúnál nem elég a katalógusban található teljesítményadatokat figyelembe venni, azok csak tájékoztató jellegűek, de, ha ezt tudjuk, akkor már meg lehet találni az optimális berendezést.