HŐSZIVATTYÚ
Az alapoknál kezdve nem árt rögtön tisztázni egy félreértést, amibe többször is belefutottunk az évek folyamán: a hőszivattyús rendszer a Nap hőjét hasznosítja és azzal fűt, nem pedig a föld geotermikus energiája által fűtött melegvízzel müködik!
Teljesen mindegy, hogy a körülöttünk lévő (külső) levegőben, a talajvízben vagy a talajban lévő hőről beszélünk. A Föld mélyének hőjét kivéve mindig a Nap hőjéről van szó. A hőszivattyú ebből a környezetünkben tárolt, de alacsony hőmérsékletű hőből tud elektromos áram felhasználásával hőenergiát kivonni.
A hőszivattyús rendszerek lehetséges felépítései
A talajszonda
A földben függőlegesen elhelyezett talajhőcserélőt talajszondának nevezzük. A talajszondák általában 30-100 m mélységbe nyúlnak le és átlagban a szonda hosszára számítva 50 W/fm teljesítményfelvétel érhető el velük.
A talajszonda tervezéséhez pontosan ismerni kell a talaj adottságait, a rétegeződéseket és a talajellenállást. Működésének feltétele ezenkívül a talaj- vagy rétegvíz jelenléte. Ehhez a talajvíz áramlási irányát is meg kell határozni.
Magyarországon a kedvező fekvés miatt a mélyebb 100 m szondák telepítése célszerű.
A vízszintes kollektor
A vízszintes kollektorok mintegy 1,5-1,8 m mélységben vízszintesen a földbe lefektetett csőrendszerből állnak. Hőelvonási teljesítményük vízzel telített talajban mintegy 40-50 W/m2. Egy megközelítőleg 120 m2 fűtött lakóóterületű (átlagosnak számító) családi házhoz átlagban 300-400 m2 becsövezett területre van szükség. A kollektor anyaga túlnyomórészt 32 mm átmérőjű polietilén cső.
Ezeknek a földkábeleknél évtizedek óta kipróbált anyagoknak az élettartamuk gyakorlatilag korlátlannak tekinthető.
